Köszönet az
Három fiatal lengyel (dzsessz) zenész 2007-ben úgy döntött, hogy a zene szeretetét a cigány vándor-életmóddal kötik össze. Azóta járják különlges produkciójukkal európa városainak utcáit. A trió tagjai profi zenészek, akik számos projektben, zenekarban csiszolták tudásukat, de az utcai előadások mindig is fontos szerepet töltöttek be zenei fejlődésükben. A “dzsessz-szobrok” mijnden porcikájukban a zenéről, s azon kersztül az életről “mesélnek”. Élményeik az utcai tapasztalatokból keletkeznek és az utca emberével osztják meg őket a zenéjükön, produkciójukon keresztül.

www.pribojszki.hu

2011. június 17. (Péntek) 22:45h

"A Pribojszki Mátyás Band zenéje újrapozícionálja a szájharmonikát, mint hangszert és a szájharmonikázásról alkotott sztereotípiákat. Megmutatja, hogy ez a különlegesen intim szólóhangszer a tradicionális blues műfaján túl is nyújt zenei felfedezésekre váró új ízeket, korosztálytól függetlenül"

A csapat tagjai olyan kiváló jazz/blues muzsikusok, akiket a saját hangszerükön az itthoni legjobbak között tartanak számon: Pribojszki Mátyás-szájharmonika, ének, Kepes Róbert-basszusgitár, Kovács Erik-zongora, Molnár Dániel-dob, valamint Szász Ferenc-gitár.

2009 tavaszán új, abszolút akusztikus lemezzel (“Room for two”) készített a szájharmonikás, amelyen a kitűnő osztrák gitáros, szerző, énekes, Ripoff Raskolnikov-al készült felvételei hallhatóak.

2010. augusztus 26-án jelenik meg a zenekar legújabb cd-je “Boogie on the ship” címmel, amely egy rendkívül vidám, improvizációkkal teli, 100 %-ban élő koncertlemez.

Az együttes tagjai több tucat hazai és külföldi lemezen hallhatóak zenekari tagként, vagy meghívott stúdió zenészként. Pribojszki Mátyás a hazai könnyűzenei élet kiválóságainak lemezein és koncertjein is rendszeresen meghívott vendég, így az elmúlt években olyan nagyszerű előadókkal játszott együtt, mint Tóth Vera, Caramel, Bartók Eszter, Pély Barnabás, Szabó Eszter, Kontor Tamás, a Club 54, Unisex, a Kowalsky meg a Vega, a KFT zenekar, valamint a Hobo Blues Band. A nemzetközi fellépéseken pedig olyan igazi világsztárokkal, mint Duke Robillard, Otis Grand, Howard Tate, Paul Lamb, Andy J. Forest, Herbie Goins, Ian Siegal, Enrico Crivellaro, Mike Sponza, ill. Jean–Jacques Milteau, aki a zenekar “Flavours” c. lemezének ajánlójában, Mátyás stílusteremtő játékát méltatja.

Néhány referencia hazai és nemzetközi fesztiválok soraiból:

• Gronau Jazz & Blues Festival (Németország)
• Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál
• Lugos Blues Festival (Románia)
• Blues On The Bay Festival (Írország)
• (Ge)Varenwinkel Festival (Belgium)
• Harmonica Sur Cher (Franciaország)
• Puisto Blues Festival (Finnország)
• Budapest Blues Fesztivál
• Castlebar Festival (Írország)
• Sárospataki Dixieland és Blues Fesztivál
• Mediawave Fesztivál, Győr, Szombathely
• Tér-Film-Zene Fesztivál, Budapest
• Szegedi Bor Napok
• Pannonhalmi Jazz Terasz
• Blues for Timisoara, Temesvár (Románia)
• Trossingen Blues Fabrik (Németország)
• Sziget Fesztivál
• Breda Jazz Festival (Hollandia)
• Lamantin Jazz Fesztivál, Szombathely
• Vienna Blues Spring, Bécs, (Ausztria)
• Blues Jamboree, Nove Zámky, (Szlovákia)
• Blues and Jazz Festival, Pancevo, (Szerbia)
• Blues Festival, Most, (Csehország)
• Octoberblues Festival (Norvégia)

1980-ban alakult, főiskolát illetve Zeneakadémiát végzett művészekből.

A zenekar célja a ragtime muzsika hagyományainak ápolása mellett több tradícionális amerikai zenei műfaj bemutatása, életben tartása. A ragtime a múlt század elején rendkívül népszerű és közkedvelt műfaj volt Amerikában.

Scott Joplin és a többi népszerű komponista eredetileg zongorára írták rag-jeiket. A régi zongorakottákat porolta le a Budapest Ragtime Band, a ragtime-okat pedig 8-10 tagú együttesre hangszerelték át.

Ehhez adottak voltak a jól képzett muzsikusok és egy olyan hangszerpark, ami egészen kivételes hangszerelési megoldásokra adott lehetőséget. Később a ragtime-ok mellé swing-melódiákat, dixiland-slágereket és virtuóz hangszerszólókat vettek műsorukba.

2011. június 15. (Szerda) 20:30h

A rackák világa lemezbemutató koncert!

Ferencziről a mai napig mindenki a szájharmonikára asszociál, és ez nem is baj, hisz a Gyuri hangszerének hangja most is hasít, mint Sóbri Jóska fokosa. Azonban amit manapság csinál, az igen távol áll a kezdeti dolgaitól, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy sokkal mélyebbre ás és sokkal merészebben nyúl különböző zenei világokhoz. Úgyhogy a stílus meghatározása rögtön komoly fejtörést okoz.

Keresem a megfelelő kifejezést, de a "betyár-blues"-nál jobb nevet nem tudok találni rá, ugyanis minden korábbinál erősebben van jelen betyár világ romantikája. Ami biztos: György barát végképp ledöntött minden korlátot maga körül, s pimasz hamiskártyáként keveri az – egyre inkább magyar – lapokat. Jó értelemben vett gátlástalanság jellemzi, süt a lemezből az alkotói szabadság iránti vágy és elkötelezettség.

A zene, amit most összehoztak, olyan színes, mint egy jóltartott falusi kakas tollazata, s tökös, mint egy begerjedt lipicai mén. Keveredik benne a hetyke csikós büszkeség, a füstös restik, szakadt büfé kocsik hangulata, izzó roma lagzik verejtéke, a blues lustasága és a magyar népzene tiszta ereje. Ez a kavalkád nem biztos, hogy mindenkit elsőre levesz a lábáról, de egy idő után kialakul az érzés, hogy ez a zene olyan barátságosan olvasztja egybe a különféle hangulatokat, stíluselemeket, mint egy szépen sikerült Egri bikavér a különféle szőlők ízeit.

A zenét hallgatva ne lepődjünk meg, ha egyszer-egyszer beugrik a Csík, a Kaláka vagy a Napra. Szó sincs persze direkt hasonlóságról, inkább csak a hangulat és a népzene miatt van ez, s persze a nívó is az említett bandákat idézi. Igaz, soha nincs akkora mélysége, drámája a Racka muzsikájának, mint az idézett zenék esetében, viszont süt belőle az életszeretet, a vidámság, a csibészség – pont úgy, ahogy azt Gyuritól megszoktuk. Ha már láttad őt valaha élőben, pontosan tudod, miről beszélek.
Ferenczi nagy utat tett meg az AC/DC, a Zep és Hendrix világától, mire rálelt a népzenére. Ami igazán klassz a történetben, az az, hogy változás nem kényszerítette rá a hatások megtagadására, s az útnak még koránt sincs vége! Sikerült megtalálnia a harmóniát az egymástól oly távolinak tűnő zenei világok között is, s Rackáit bölcs juhászként terelgeti a jól megérdemelt, s egyre nyilvánvalóbb sikerek felé."
(B-oldal.blog.hu)

2011. június 17. 19:00h

Gerendás Péter 1956. április 13-án született Budapesten. Tanulmányait a Deák téri Általános Iskolában kezdte, majd a Faipari Szakközépiskolában folytatta.

Érettségi után rövid ideig a Déryné színházban színészkedett, majd belépett a dél-amerikai népzenét játsszó Los Pachungos együttesbe. Közben felvették a Konzervatórium jazz ének szakára, ahol 79-ben végzett.

1976-ban megalakítja saját együttesét Láma néven. Ez az együttes szép szakmai és közönségsikereket ért el, az egész országot bejárták. Az L.G.T.-vel és Zoránnal is sokat turnéztak. Gerendás közreműködött az L.G.T. angliai 83-as koncertkörútján is. Ezután egy hosszabb norvégiai zenélés következett egy Oxygén nevű zenekarban.

1987-ben tért vissza, és 88-ban megnyerte a Magyar Televízióban megrendezett Magyar dalok versenyét Hóból vagyok című dalával. Ír dalokat Zoránnak, Koncz Zsuzsának, majd később egy teljes lemezt Friderikának.

1992-ben jelenik meg első lemeze 908 címen, 94-ben pedig a Gerendás a deszkákon. Ebben az évben Liszt díjjal tüntetik ki. 1997-ben jelenik meg Két hónap a nagy folyón c. lemeze, majd 99-ben az Átölel a múlt. Az év zeneszerzőjeként Huszka Jenő díjat, az év énekesekén Emerton díjat kap.

2000-ben jelenik meg Kamaszkorom legszebb dala című albuma, melyen vonósnégyessel dolgozza fel a 60-as 70-es évek legendás dalait. 2001-ben Radnóti Miklós díjat kap. Ez év őszén kerül a boltokba Új dimenziók című lemeze. 2003 novemberében jelenik meg a 2003. február 25-én, a Budapesti Kongresszusi Központban megtartott George Harrison Emlékkoncert duplaalbum.

2004-ben Budapestért-díjjal tüntetik ki. Az elmúlt években megjelent lemezei a Memento (2004), mely a holocaust áldozatainak állít emléket, az Apák könyve (2005), ami Vámos Miklós hasonló című könyvének zenei változata, Faludy versek megzenésítései (2006) és az Ötvenes kő (2006)

2008. március 14-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesül.

2008-ban jelent meg "Bartók országában" címet viselő albuma. 2010 végén került a boltokba legújabb, "Családregény" című lemeze.

"A Someday Baby majdnem olyan, mint a Cream vagy a Nirvana. Õk is hárman vannak, meg van bennük dob. Itt nagyjából be is fejezhetjük a hasonlítgatást. Hisz ez egy speciális blueszenekar. A hangszerösszeállítás: fémtestű akusztikus gitár, tuba, dob. De mi is a zene?

Ezek bizony elég régi számok, de nem a Sláger rádió archívumából, hanem sokkal régibb 78-as fordulatú lemezek barázdáiról. Az eredet leginkább az úgynevezett "mély dél" ("Deep South"), vagyis az USA originál bluesmezõi még a '20-as és '30-as évekbõl. De közben mégsem egészen: a számokat jól összekutyulják "oda nem illõ" elemekkel: funkkal, hiphoppal, breakbeattel. Mindez ráadásul teljesen akusztikus és ők még büszkék is rá."

Mazura János: tuba jug 
Kárpáti Zoltán: dob 
Gál Csaba Boogie: fémtestű akusztikus gitár, hathúros banjo, ének 

Elsősorban zenésznek tartom magam. Dalokat írok és előadom őket. Végzettségem szerint jazz-énekes vagyok – a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszékén végeztem.
 

A 7O-es, 80-as évek magyar és külföldi rockzenéjén nőttem fel, így ez volt az első, fontos hatás az életemben. Aztán jött a jazz, illetve néhány, számomra meghatározó műfaj: a blues és a hatvanas évek amerikai soul-zenéje, a rap és a különböző népzenék (elsősorban a magyar népzene, a tradicionális, magyraországi roma folklór és a latin zene, a Balkán muzsikája és a közel-keleti népzenék). Ezek hatása mind érződik a zenémben – különböző formációkban.

Játszottam kis klubokban jazz-zenekarral (Equinox jazz kvartett) és nagyszínpadokon, fesztiválokon tizenegy tagú, csak fiúkból álló pop-bandával (anselmo Crew). Mostanában saját, soulos, bluesos ihletésű dalaimat játszom -kis klubokban és nagyszínpadokon akusztikus duó formátumban (gitár, ének) illetve lounge-ot énekelek és rappelek a Lushlife Project és Toy Division zenekarokban. Van egy “virtuális” etno-csapatom is, a Palmas, Balogh Gusztáv énekes-gitárossal, ahol kiélhetem a különböző népzenék iránti szenvedélyemet.

Pillanatnyilag soul-énekesnőként definiálnám magam. Visszatértem a gyökerekhez de ki tudja mit hoz a jövő. Mindenféle zenei műfaj érdekel – zenészként és zenerajongóként egyaránt.

Egyéb dolgok? Víz. Levegő. Természet. Állatok. Napfény.

Szabadság.